Szept. 4. Akklimatizálódunk

2007 január 17. | Szerző: pilincka |

 Jót aludtunk, ébredésnél szinte furcsa volt, hogy ki lehet menni a konyhába reggeli után nézni és nem a steward hozza. Örömmel vettem, hogy megszáradtak a ruháim, így nem kell frottir köntösben parádéznom egész nap. Megbeszéltük, hogy meglátogatjuk nagybátyánkat (nagynénénk testvérét), aki egy un. nursing home-ban él, és csinálunk egy kis kanyart a városban. Nagybátyánk örült nekünk, nem találkoztunk kb. 25 éve, így első pillanatra elcsodálkozott, miért omlik a nyakába ez a két 50-es hölgy, hisz utolsó találkozásunkkor a 20-as éveinkben (és miniszoknyában) jártunk. Szép, tágas, szellős szobája van, a saját dolgai veszik körül. A gondozók is nagyon kedvesek, jónéhányan közülük magyarul is beszélnek, örültek nekünk, később is gyakran kérdeztek az élményeinkről, tapasztalatainkról. Rendszeres az orvosi ellenőrzés is. Az idős lakókat gyakran kitolják a kertbe levegőzni, beszélgetni. Kb. másfél órai beszélgetés után elbúcsúztunk, mondván, hogy sűrűn fogjuk látogatni, és a város “sűreje” felé indultunk.

Körbe bóklásztunk két nagyobbacska bevásárlóközpontban, hisz kellett is néhány dolgot vennünk. Fura volt, hogy ott éppen akkor téli nagy leárazások voltak, nem győztük magunknak mondogatni, hogy itt most tavaszodik. Minden boltban nagyon kedvesek, készségesek az eladók. Ahogy bementünk, megkérdezték miben segíthetnének, de mikor mondtuk, hogy csak nézelődni szeretnénk, ránk hagyták, mentek a dolgukra, de előbb megkérdezték honnan jöttünk, milyen nyelven beszélünk, meddig maradunk, hogy tetszik Ausztrália. Egyből nagyon tetszett, hisz az itthoni boltokban a “csak nézelődök” szövegre egyből két marcona biztonsági őr, három eladó és a videokamera kísér a nézegetésben. :o) Ami nagyon tetszett az, hogy minden boltba bejutottak a kerekes székes vásárlók is, sehol nem volt őket (vagy kocsit toló kismamákat) akadályozó lépcső, vagy ha volt is egy-két lépcsőfok, biztosan volt mellette rámpa is, ami megkönnyítette a bejutást.

Tetszett az is, mennyire vigyáznak mindenre, minden gyönyörű tiszta (a WC-k is, csúcsforgalom idején is). Csak a kijelölt helyeken lehet dohányozni szabadtéren is!! Sűrűn  van szemetes edény, és használják is :o)!!

A kis röpke bóklászás után visszaindultunk, hiába, még nem álltunk át, hol leragad a szemünk, hol meg nyargalnánk, hogy mégmégmégmég látni akarunk!!!!

Mielőtt hazakanyarodtunk volna, megálltunk egy KFC boltnál, hogy megvegyük a beigért kocsikaját! Hogy mi az? Kocsival odaállsz egy ablak mellé, a mikrofonba kurjongatod, hogy mit szeretnél, tovább gurulsz, egy másik ablaknál kezedbe nyomnak egy nagy pakkot, fizetsz, és máris félreállhatsz kajálni :o). Mi tagadás végigröhögtük az egészet, amikor megkaptuk a szépen bedobozolt zsákmányt, hazáig találgattuk, mi a manót rejt a nagy doboz. Nos: kb. 7 személyre számított KFC-csirkedarabok, saláta, krumplipüré valami trutyiban (állítólag pecsenyeléféle, abba kell tunkolni a pipirészeket), sült krumpli, egy flaska mangó üdítő. Ami érdekes, hogy nem 1 l-es, nem 1.5 literes, hanem 1.25-ös. Ezt hogy találták ki?

Alig vártuk, hogy nekieshessünk, nem is sok maradt belőle, aztán csicsika. Holnapra tengerpart vagyon beígérve. Alig várom! Konzultáltam az éjjeliszekrényemre meglepinek tett két kis buddha figurával a mai napról, aztán ájulat. Vajon hova megyünk holnap? Jól vannak az otthoniak?