Szept. 5. Tengerparti bámészkodás

2007 január 17. | Szerző: pilincka |

 Nagyon hűvös reggelre ébredtünk. A szobám ablakából az oldalterasz kertjére, és az ott lakó kerti hőmérőre látok. Biztos beragadt, mert napok óta 10 fokot mutat :o). Hiába, nehezen tavaszodik-melegszik az idő, de reméljük, lesz ez még jobb is. Hosszú idő után tejet reggeliztem. Ez csak azért nagy buli, mert tejcukor érzékenyként  nagyon meg kell néznem milyen tejterméket és mennyit fogyasztok. B. hozta nekem, valamilyen speciális készítmény, jóizűen ittam, finom volt.

Ma tengerparti csavargást eszközölünk :o). Alig várom, hisz tengerpart az aztán van itt bőven. Szeretem a tengert, jártam már egy-két helyen, és mindig lenyűgöz a végtelensége, a szépsége, a mindig változó színei, a homokban tapicskálás, órákig tudom bámulni a hullámok játékát, szóval gyönyörű és kész!!! Mennnyünk mááááár!!

Az útvonal: Noarlunga beach, Christie’s beach, Glenelg.

Noarlunga beach szép házakkal, magas homokfallal, hosszú-hosszú, mélyen a tengerbe nyúló mólóval fogad, ahol már ebben a zimankós időben is jól beöltözött pecások küzdenek a botokkal-csalikkal. Azt nem sikerült kilesni fogtak-e valamit, vagy csak a botjukba kapaszkodnak. Szemerkél az eső, fúj a szél, én mégis lenyűgözve lesem az egészet.  

Christie’s beach (alig 1-2 km-re Noarlungától) napsütéssel vár. A homokos parton játszótér, nagyon szépen kiépített pihenőhelyek, amolyan igazi vízparti látvány, aminek csak az húzza le az értékét, hogy néhány bámész tekintetű festőlegényen és sirályokon kívül csak mi küzdünk a széllel, igaz fülig érő szájjal. (Lehet hogy erre csodálkoztak rá a festőlegények?) Talán később még lesz alkalom, hogy jobb időben visszajöhessünk ide, esetleg egy kis pancsolásra is.

Glenelg szép épületekkel, az elmaradhatatlan pálmafákkal, ismerős helyekkel várt. Anyuék már jártak itt cca. tizenegynehány évvel ezelőtt, az Ő fényképeiket nézegetve ismerkedtünk már régen is Glenelggel és a képeken is nagyon tetszett. De ami a fő csúcs, hogy most saját különbejáratú szememmel is láthatom, gyönyörködhetek a szép épületekben, az érdekesen kakabarnára festett nosztalgia villamosban, ami csak hétvégeken jár. Egyébként napközben a cityből indul ide ki -a nálunk is pipisárga- villamos. Ja, és itt is az elmaradhatatlan turista- és ékszerboltok. Még mindenfelé az látszik, hogy “ébredezik” a hűvös tavaszban, lassan-lassan készülődnek az itt télen bekövetkező nagy melegre, a turistaszezonra. Mivel egyre sűrűbben esik, bemenekültünk egy turista boltba. Itt találkozunk először a tengerből “kinyert” csodákkal. Elképesztő színű, nagyságú, formájú csigákkal, olyan színű kagylókkal, amiket csak jókedvében “gyárthatott” a természet, tengeri kutykuruttyokkal, cápafog nyaklánccal. (Szent Habakukk, ha ekkora a foga, mekkora lehet a jószág?) Gyönyörű, igényes kidolgozású ékszerek pici csigákból, kagylókból, gyönyörűre csiszolt fossziliákból. Jól elbámészkodtunk, kaptunk I.től szép csigaházakat emlékbe. Az egyik, amit én választottam, hihetetlenül szúrós, de eccerűen gyönyörű. Az még kérdéses, hogy mire hazaérek vele, hány pólómon egyebemen szúrja át magát, de seráfütty! Mire körbebogarásztuk a boltot, enyhült az eső, viszont korogni kezdett a gyomrunk. Találtunk egy jó kis kajáldát, ahol az üvegfalon át bámészkodva csodálhattuk a nagy vizet, miközben tömtük a fejünket. Na itt találkoztunk a tengerpart jellegzetes kajájával. Minden étkezésre alkalmas helyen tábla hirdette: Fish and chips. Éles logikával kikövetkeztettem, hogy az valamilyen hal sültkrumplival. Jó volt a következtetésem, és naná, hogy azt kértünk. A rendelés leadása után visszajött a hölgy azzal, hogy sajnos csak nagy halaik vannak, kérjük-e így is. I. és É. ezek után féladagot kértek, én maradtam a teljes adagnál, ismerve a hazai adagokat. Na, mikor aztán kihozta a hölgy és lazán sanda mosollyal elém tette az adagomat, mindenki fölnyerített körülöttem, csak én bámultam bambán kigúvadó szemekkel a tányéromról minden irányban lekéredzkedő bálnaszeletre, ami középen kipuposodott az alá gyürmölt-gyömöszkélt sültkrumpli szeletektől. A sültkrumplira is rácsodálkoztam, mert akkorára vágták, hogy na! Én az olyan kis aranyos szeleteket szeretem, a kapott adag ezeknek a gigatesói. Mivel igen éhes voltam, szép módszeresen bepusziltam a vajhalamat, ami nem annyira a puhaságáról, mint az erősen vajas ízéről kapta -szerintem- a nevét. Elég fura volt, úgy éreztem, fűszervajat eszem krumplival. Na, ha ebből sem lesz gyomorrontás, akkor semmiből. (Megúsztam!!) Teli pocakkal szebb az élet, így sokkal szebbnek láttam azokat az opálékszereket, amit meggusztáltunk a szomszédos ékszerboltban, ahol naná, hogy szintén körülnéztünk. Eszméletlenek az árak, reméljük máshol találunk olyat, ami a mi zsebünknek is kellemes.

Újra belehúzott az eső, ezért gyors pisitime után hazafelé vettük az irányt. Röpke 1 óra alatt haza is gurultunk. Még mindig nagyon furcsa az alacsony házacskákat nézni az út két oldalán, de már végre rájöttem, hogy egyszerűen csak az itthon megszokott emeletes házak hiányoznak.

Nagyon szép nap volt ez a mai, örülök, hogy a vacak idő sem tántorított vissza bennünket. Este néhány bili meleg tea és háváj.