Szept.6. Tengerpart és kert

2007 május 12. | Szerző: pilincka |

 Változatlanul hűvös az idő, de a mi bámészkodós hajlandóságunk nem csökken. Esmételten tengerpartra vesszük az irányt: St. Kilda beach-re. Nincs nagy népsűrűség, rajtunk kívül csak egy szál autó árválkodik a parkolóban. Viszont nagyon jól el tudom képzelni, hogy családostul mekkora bulit lehet itt csapni. A gyerekeknek és játszi kedvű felnőtteknek óriási játszótér, favár, padok, szépen kialakított pihenőhelyek. A kilátás gyönyörű. Mindenfelé jelzőtáblák, amelyek mutatják hun lehet pecázni, hun lehet a kölköt szabadjára engedni, melyik részen lehet vízre engedni a kishajót, melyik csúzdán mehet le apuka is, melyiken csak a csemete. És itt szembesülünk először azzal, milyen messze is jöttünk, ugyanis még sehol sem figyelmeztetett park bejáratnál tábla a kígyókra!! Igy kissé ferde fejtartással (egyik szem a láb elé közvetlenül, a másik szem kissé messzebb, nehogy hasra essünk a nagy igyekezetben) közlekedünk, miközben hangosan mosolygunk egymáson a quasimodós jármódért. Azért naná, hogy felmásztunk a favárba, körbenézelődtünk, aztán kemény hátszéllel értünk vissza a kocsihoz. Miután lefagyott a csipkés tangáinkról a csipke, nem időztünk tovább, ez a hely is felkerült arra az egyre bővülő listára, ahová szeretnénk visszajönni szebb időben. (Atyavilág! Még nincs 1 hete, hogy itt vagyunk, mi lesz később?)

Visszafelé útba esett I. “paradicsoma”, Virginia Garden. Ez egy szép nagy területen fekvő kertészet, ahol a pirinyótól az óriásig, virágtalantól-virágosig mindenféle növénykét lehet kapni. (Mint egy kertészetben :o) )És a hab a tortán: minden létező rendű-rangú-méretű pixist, edényt, díszítőcuccot, szóval minden olyan dolgot lehet kapni amivel szebbé, hangulatosabbá lehet tenni a kertet, vagy akár csak feldobni valamivel a frissen átültetett növényt, mondjuk szép kavicsokkal, szép mázas cseréppel, stb. A hely nagyon szép, nagyon rendezett, érdekessége, hogy óriási méretű “szunyogháló”-szerű dologgal befedték, így az embernek az volt az érzése, hogy valami nagy csarnokban jár, amit a háló véd egy kicsit a naptól, de jól levegőzik. Itt mutatkoztunk be Black Boy-nak. Ő egy nagyon érdekes növény, rövidebb-hosszabb fekete törzs, a búbján kócos “frizura” amiből hosszú, buzogányszerű izé áll ki. Mint kiderült, ez egy nagyon lassan növő, nagyon védett növény, amit csak engedéllyel lehet tartani (az engedélyt a vásárolt növényhez adott papírka jelenti, amin rajta van a V.G. igazolása, miszerint vásárolt növényről van szó), egyébként bünti van. Azért fekete a törzse, mert csak leégetéssel lehet az elszáradt levélkéket leszedni róla. A buzogányszerű izéről kiderült, hogy az a virágja. Hát, nem semmi jószág, az egyszer biztos. Sokáig bámultuk körbe, ez már egy szép példány volt, I. szerint min. 50 éves lehet, az egész kertészetben is csak néhány példányt láttunk belőle, a legkisebb is 10 év körüli, kb. 20 cm magas lehetett. Jócskán legeltettük a szemünket a gyönyörű, rendezett növényszépségeken, a vizinövényekhez kínált műa.békákon, kacsákon. A legeslegjobban egy hintázó műa. madár tetszett, amit faágra lehet feltenni. Hogy milyen madár? Frász tudja, olyan kis csámpás, bandzsa jópofi. Biztos mindenki mosolyogni kezdene, ha a kertben bandukolva ráakadna egy hintázó, soxínű, fél szemmel bóbiskoló, csámpáska pipire. Én biztos felnyihognék, ha ilyet látnék. Ott is megtettem. Szóval kellőképpen feldobódva indultunk hazafelé.

Este kis kupica likőrrel koccintottunk, hisz ma van a házassági évfordulóm. Még sosem töltöttem apjuk nélkül az elmúlt 26 évben, de most emailen kívántunk egymásnak minden jót.