Gyors reggeli, bepakolás a kocsiba. Hátra tesszük a kantint, hugom lesz a kantinosné aranyvirág. Mi elöl bekészítjük a térképeket, csőre töltjük a napszemüvegeket, és már 9.30-kor el is indulunk. :o)
A végcél Alice Springs, ami kb. 1500 km-re van Adelaide-től. Ez az út a Stuart Highway fele. A St.H. köti össze Adelaide-t es Darwint, É-D irányban szeli át Ausztráliát. A megállási-pihenési szakaszok között helyenként 250 km a távolság.
Úgy tervezzük, az út első komolyabb megallója Coober Pedy lesz, ami Adelaide-tol 834 km-re van. Ez a mai penzum, egy nap alatt elég emberes adag még akkor is, ha meg-megállunk tankolni, enni.
Az első megálló Port Wakefield, itt tankolunk, aztán irány Port Augusta. Itt egykis kajálás, piálás, pisiszünet, aztán nyomás, vár bennünket a bush. Pt. Augusta -amit most látok belőle- nem nagyon tetszik. Porosnak, álmosnak, rendetlennek tűnik. Biztos lesz ez még jobb is :o).
Az út menti táj nagyon valtozatos: Pt. Wakefield, Pt.Augusta után is még egy darabig dimbes-dombos, cserjés, fás, ligetes. Hosszú kilométereken keresztül kísérnek a canola- (margarint, olajat készítenek belőle) és egyéb ültetvények. Az út szélén sajnos sok az elgázolt kenguru. Láttam néhány emut is, nagyon méltóságteljesen vonultak egymás után (minketten).
Elhúzunk néhány roadhouse mellett. Ezek mindegyikében lehet enni, inni, megszállni. Mi Pimbában álltunk meg tankolni. Pimba egy roadhouse és egy benzinkút. Körülötte a nagy semmi. Jelzőtábla mutatja, hogy innen Woomera (a volt rakétabázis) 6, Andamooka (az opálföld) 75, Coober Pedy (már csak) 366 km-re van. Mi az nekünk? Később elhúzunk még Glendambo mellett, ami ugyancsak összvissz egy roadhouse+benzinkút.
A talaj sötétebb-világosabb (ausztráliai) vörös, amin kisebb-nagyobb cserjék, ligetecskék próbálnak megélni. Nagyon kellemes látvány, egész addig míg fel nem érünk Coober Pedy kb. 30 km-es körzetébe, ott ugyanis eltűnik a növényzet, csak kis zöld csimbókok próbálkoznak a túléléssel. Az út egyhangú, monoton, sok az elgázolt kenguru, juh az út szélén.
Miután eleve kicsit késve indultunk, nagyon igyekeztünk, hogy C.P.-be érjünk sötétedés előtt. Ez két dolog miatt volt fontos: egyrészt, mert szürkületben jönnek elő a kengurucsapatok vacsizni, és naná, hogy az út közepén kezdenek merengeni az élet dolgairól, arról nem is beszélve, hogy nem lehet kiszámítani mikor készül ijedtében ugrani, eszméletlen károkat csinálhat a kocsin egy rossz landolással, magáról nem is beszélve.
Másrészt mert nem működött a fényszórónk. Ezen Ilonka nagyon beidegesedett, mert, ahogy mondta: a városi világítással itt a bush-ban semmit sem érünk sötétedés után, mert az utat alig-alig világítja meg. Elég borzasztó (meg egy kicsit izgi) lenne itt lerobbanni, mert ránk reggeledhet, mire egyáltalán arra jön valaki az úton (az sem mindegy melyik iranyból), akit meg lehet kérni, küldjön segítséget. Ezt itt gondolkodás, halogatás nélkül megteszik egymásnak az autósok. Ők is tudják, hogy -főleg nyáron a nagy meleg miatt- életveszélyes lehet egy lerobbant autó itt kinn a prérin. Most értettük meg igazán, minek a sok kaja, a rengeteg ital a hűtőtáskában, minek a kisásó, a lapát, több elemlámpa, takarók, termoszban meleg kávé. Ezt mind cipeltük, jócskán tele volt a csomagtartó.
De végülis hullafáradtan, a lemenő nap legeslegeslegutolsó sugarainál FÉNYSZÓRÓVAL beértünk C.P.-be. Mint kiderült a fényszórónk nem azért nem működött mert elromlott, hanem mert Ilonka elszokott ettől a kocsitól, és mivel fáradt, nem a jó gombot nyomogatta. Ezen hullafáradtan is jót vihogtunk, na ja, kell azért egy kis izgalom is, nemá, hogy csakúgy simán menjen minden!!! A szállásunk előtt már szinte `kiestünk` a kocsiból. Na ja, 834 km-t tettünk meg Adelaide-től, ami akkor is fárasztó, ha az utat az ember BMW-vel teszi meg :o).
Gyors(?) kipakolás, elhelyezkedés, ismerkedés a házinénivel, aki pici, madárcsontú, madárhangú hölgy. Jót zuhanyoztunk, kevéskét ettünk, és már lelazulva, talpig pizsiben jót dumcsiztunk a házinénivel. Megbeszéljük, hogy ő lesz C.P.-ben az idegenvezetőnk (2-3 napra tervezünk), ő mindent és mindenkit ismer itt. Beájulás az ágyba, gyors sarokszámolás, aztán alvás.