Szept. 17. Még mindig Coober Pedy

2007 július 9. | Szerző: pilincka |

Nagyon szép napra ébredtünk. Enyhe szél, 27-28 fok, napi betevő por a szemüvegen, fülben, orrban, mindenhol, úgyhogy úgy gondoltuk kirándulunk egyet. Szállásadónk és egyben idegenvezetőnk a Breakawayt javasolta, ami csak 35 km-re van Coober Pedytől. Mesélte, hogy  rengeteg megkövesedett csigát, kagylót, gyönyörű köveket lehetett arra találni. A keresgélést már betiltották, mivel fű, fa és virág kéz a kézben túrta fel a környéket.  Na ez kellően felcsigázott bennünket, hátha azért ott felejtettek valamit a turkálók, legalább csak egy ici-pici kőcsigácskát!!! (Bár szerintem mindenki ezt mondja :o))

Tényleg gyorsan célhoz értünk, mi az a 35 km a korábban megtett úthoz képest!!! A műút egyből egy kilátóplaccra visz. Kiszálltunk a kocsiból és csak álltunk, álltunk, és még egy kicsit álltunk mindezt diszkréten leejtett állal (a por miatt). Amerre a szem ellátott csupa gyönyörű hegyecskét völgyecskét láttunk, amik a szikrázó napsütésben a legkülönböző szinekben pompáztak. Komolyan mondom, belénk fagyott a szó,  és csak afféle lányregényes ah! és oh! hallatszott. Ami a legfeltűnőbb, hogy a hegyeknek nincs csúcsa. Úgy tűnik, valamilyen mérges óriás körbe-körbe forgott egy óriási késsel, és lenyisszantotta az összes kiálló csúcsot. Szépséges, egyedülálló, csodálatos látvány!!!

Aztán sétálunk egyet a sétaúton, ami a hegyecskék tetején vezet át. Találunk egy tájékoztatót a Breakaway történetéről: 75 millió évre becsülik a korát, 25 millió évvel ezelőtt emelkedett ki a “nagy víz”-ből a tengerfenék. Persze, hogy ezért a sok fosszilia. Találtam egy jópofa kövecskét. A helybéliek csak per kutyaszarnak becézik, a formája és színe miatt. Sok van belőle a környéken, igazából -mint kiderül- megkövesedett polip csápjának gondolják.

Találkozunk ismerőssel is: az Ausztráliáról készült természetfilmekben szinte mindig megjelenik a Breakaway két jellegzetes dombocskája, az egyik mustársárga, a másik hófehér. És MOST IGAZIBÓL IS MEGGUSZTÁLJUK, (én még meg is fogdosom, nem álmodok-e)!! Csúcs!!!!

Egyszercsak hosszú, végtelenbe tűnő kerítésbe ütközünk. A rajta virító tábla szerint ő a Dog Fence, a világ leghosszabb keritése. 1948-ban épült, eredetileg 9200 km hosszú. Nem semmi! Ez mostanra 5800-ra apadt, sok helyen felszámolták. Azért építették, hogy a birkákat megvédjék a dingóktól. Nos, a kerités megmaradt, a juhok is, a dingók letszámalakulásáról nem ír a tájékoztató tábla :o).

A látnivalóktól, a melegtől elpilledve érünk vissza C.P.-be. Gyors ebéd, aztán körülnézünk a “központ”ban, ami a postából, bankból, áruházból áll. Internet lehetőség nincs, itt-ott van ilyen jellegű hirdetés, viszont a bolt, amit hirdet, már megszűnt. Van jónéhány ékszerbolt, két szálloda, múzeum. Persze minden az opálról szól, ha akarnánk, sem tudnánk megfeledkezni róla, hogy opálföldön járunk.

Mielőtt visszatérünk a szállásunkra cihelődni -hisz holnap korán indulunk tovább- megismerkedünk Bettyvel. Nagyon szép ajándékboltja van a főúton. Pesti asszony, a 60-as éveiben járhat. Nagyhangú, jópofa, kedves. Hűvös innivalóval fogad. Egyedül él, és minden évben 1-2 hónapra bepakol a van-jébe (ez egy olyan kisbusz féle, amiben aludni is lehet) és bejárja Ausztrália valamelyik környékét. Gyors körséta a boltjában, megígérjük, hogy visszafelé feltétlenül bejövünk ajándék ügyben, no meg egy kis tereferére hozzá. 

Szállásunkon fazonigazítás: haj- és egyéb mosás, pakolás, reggel irány Alice Springs. 680 km-t kell megtennünk odáig, miközben egyre melegszik az idő. Most végre nem fázunk, de a kocsiban sajna miattam nem nagyon tudjuk használni a légkondit. De csak azért, mert C.P. púderszerű porát kavargatja a légkondi, így taknyom-nyálam összefolyik.

Napok óta elég rosszul alszunk. Gondolom egyrészt a meleg, másrészt a mindent belepő por miatt. Díjeső az itt élőknek, és most még csak tavasz van! Atyavilág mi lenne itt velem a nyári 50 feletti hőmérsékletben! Nem biztos, hogy nagyon szeretnék itt élni, ez nekem nem menne! Ezért is díjazom az itteniek kitartását.

Visszafelé jövet megintcsak megállunk majd itt 1-2 napra, és akkorra be vagyon igérve, hogy megnézzük a maradék látnivalókat is. Jó lesz, de most jó lenne valamit aludni, reggel vár minket ismét a Stuart Highway, irány a kontinens közepe, Alice Springs.