Szept. 20. Alice Springs

2007 július 26. | Szerző: pilincka |

Reggel Erldundában összecsomagolás, bepakolás, Alice Springs ide mindössze 200 km. Mi ez a távolság a tegnap az Uluruhoz megtett oda-vissza 730 km-hez képest?

Pakolászás közben fél szemmel Steve Irwin (akit itt crocodile hounter-nek, vagyis krokodil vadásznak becézgettek. Hihetetlen népszerűségnek örvendett az állatok életét bemutató, ill. az állatok védelmében `elkövetett` tevékenysége miatt.) nemrég -baleset következtében bekövetkezett- halála kapcsán tartott megemlékező műsort néztük, amit előben közvetitettek. 

Szuper pasas lehetett, a róla szóló vidám törteneteket barátai, munkatársai elevenitették fel. Különféle benszülött törzsek képviselői is megjelentek a gyász jeléül hófehér jeleket pingálva magukra, egyikük-másikuk igen ijesztően nézett ki. Sajat nyelvükön búcsúztak barátjuktól, amit tolmacs forditott a jelenlévőknek. Aztán egyszercsak a pódiumon megjelent Bindi, S.I. 8 éves kislánya, Ő búcsúzott a család nevében a papától. Apróka, törékeny, csupa mosoly kislány, a beszédjéből ítélve -egyébként ő írta- igazi apja lánya. Megígérte a papának, hogy nem felejti amit tőle tanult, mindent megtesz, hogy apja nyomába lépve folytassa annak a természet védelmében végzett munkáját. Hát, szem nem maradt szárazon!!! 

Nagyot sóhajtva nekiindultunk, naná, hogy a kocsiban is S.I.-ről folyt a szó. A Stuart Highwayen folytattuk utunkat. Az idő Alice Springs-ig gyorsan eltelt, a növényzet úgy sokasodott, magasodott, zöldült, ahogy kozeledtünk az ország/kontinens közepe felé. 

Az S.H.-ról a szépséges Gap Road-on, amely nevét a hegyek lábánál bevezető útról kapta, érkeztünk a városkába (gap= hasadék). Mi meg egyfolytában lestük, mikor érünk a hasadékhoz, hogy aztán lábunk előtt heverjen a város. (Ezt mindenki így mesélte, hogy milyen szép lesz!) Ez -hála a kényelmessé szélesített utaknak- elmaradt egy pöttynyit, ugyanis addig lestünk, hogy mire észbekaptunk, már a városban jártunk. De azért szép az út, ami egyből a főutcába vezet. 

Mivel korábban a neten már nézegetett Ilonka szállás lehetőségeket, fix címekre mentünk, hogy előbb szemrevételezzük (leginkább) az árakat, a környéket, stb. Végül a Desert Palm Resort-nál kötöttünk ki. Ez tetszett a legeslegjobban már csak azért is mert nevéhez illően tele volt gyönyörű pálmákkal. (Korábban ugyanis irogattam Ilonkának, remélem pálmafák alatt heverészunk majd!!) A Desert Palm Resort hófehér kis házikók sorából áll. A házikók előtt-után-mellett kicsi, nagy, óriási pálmafák álldigáltak.  A sok zöldet szines virágú bokrok törték meg. Juj de szép! mondogattuk, és nagyon izgultunk, lesz-e szabad házikó. Miután végig velünk volt Mázli, boldog birtokosai lettünk a 126-os házikónak. Közben kiböktük a már most nagyon szimpatikusnak tűnő (egész véletlenül pálmafákkal csinosított) swimming pool-t (megvizsgálni kozelebbről!!!).

Az ár itt egy kicsit magasabb volt mint a tobbi helyen, de ahogy körülnéztünk, tudtuk, hogy itt nagyon jó lesz nekünk. Becuccolás közben még lelkesedtünk egy sort, hisz a 126-os kicsi, de hangulatos teraszkával is bírt. Most derül ki, hogy nem egybeépített házsorokról van szó, hanem különálló házacskákről, amelyek kicsit elcsúsztatva állnak egymás mellett, így nem zavarja egyik társaság a másikat. Egy házacskában két apartman van, fejtől-lábtól, vagyis a vizesblokk falának túloldalán van a mások apartman vizesblokkja.

A szoba nem túl nagy, de aranyos, jól felszerelt konyhapult, vízforraló, tányérok, poharak, mikro. A fürdőszoba egyik végében zuhany, másik végében WC, középen mosdó. Itt végre találtunk kenyérpirítót is. Ez azért lényeg, mert az itt leginkább kapható toast kenyér piritás nélkül simán feltapad úgy a szájpadlásra, hogy beletelik néhány percbe, amíg sikerül lecsalogatni. A hűtőben bekészített hideg víz, hűtött poharakkal, 3 kis uvegben gyümölcslé, kisdobozos tej, kis kosárkában folpackba csomagolt (toast)kenyérszeletek, teás-, cukros-, sós zacskók. Szóval, ha késő este érkeznénk, azért nem halnánk azonnal éhen, bár ezt a cuccot reggelire adták.

Van mosoda is, így azzal kezdtünk, hogy kb. 1 óra alatt frissre mostuk-szárítottuk a cuccainkat. Én még sosem mostam-szárítottam ilyen mosodában, nagyon tetszett. A szárítóból úgy kerültek elő a cuccaink frissen-melegen, mintha kivasalták volna sutyiban.

Frissre varázsolt toalettünkben indultunk a városkába (5 perc kocsival), gyors szemrevételezés, feltérképezés, mi hol van. Találtunk viszonylag olcsó áron netezési lehetőséget is, ez jó, mert tudunk üzenni haza. A sétálóutcában találtunk egy kis bisztrot, ahol a kopogó szemünket gyorsan meggyógyították. Mit tesz a teli pocak: viragos hangulatban mentünk vissza a 126-osba, ahol a teraszocskánkon 11-ig röhögcséltunk a 31 fokban. 

Sikerült megoldani végre Ilonka fényképezőgépének problémáját: kiderült, hogy kicsi a memoriája. Venni kell holnap egy nagyobb kapacitású kártyát. (Jujj, de ügyesek vagyunk!) A lányok kaptak sms-t is a gyerekeiktől. 3 napja nem működtek a mobilok, hisz a prérin a semmin kívül térerő sincs. Aztán némi közelharc a légkondival (amitől egyfolytában prüszkölök), aztán alvás. Hej, de szép nap volt ez a mai (és ugyanolyan zsufira sikerült mint a többi :-)).