Szept. 21. Alice Springs

2007 július 29. | Szerző: pilincka |

Gyönyörű, szikrázóan napsütéses reggelre ébredtek a 126-os bungi lakói, mar 7-kor kukorékolt mindenki. Jóóóóóóó reggelt Alice Springs!

Ma (megint) igen meleg lesz, ezért úgy döntöttünk, hogy röpke, de a tegnapinál kissé bővebb városnézés után inkább pihenünk, fürdünk, lazítunk. 4 éjszakát töltünk itt, így ki tudjuk pihenni magunkat és a látnivalók sem úszhatják meg a társaságunkat :o). 

Tegnap, amikor a szállásokat nézegettük, az egyik motel recepcióján kaptunk egy A.S. és környékéről szóló füzetecskét, amiben naprakész információkat találtunk nemcsak a szálláslehetőségekről (térképen ábrázolva), hanem a látnivalókról is (másik kis térképen bejelölve). Be vannak jelölve a vásárlási lehetőségek is (3. kis térképen). Szóval minden lényeges információ birtokában indultunk a Todd Mall-ra, A.S. sétáló utcájára. Ha körülöttem nem angolul-ausztrálul (nem mindegy :o)) beszélnének, akkor valahogy úgy érezném, hogy hirtelen Balatonfüredre, vagy Siófokra, vagy B.Földvárra kerültem. Nem tudom miért, talán a nyaralós-sortos-nyárias hangulat, vagy a sok jókedvű sétálós-iddogálós-eddegélős-boltban válogatós ember miatt? Csoda tudja, de egyszerűen jó kedvem lesz ettől a hangulattól és kész!!

A Todd Mall tele van kisebb-nagyobb boltokkal, az utcára kitett asztalokkal-székekkel, ahol enni-inni lehet leárnyékolt asztaloknál. Ami egyből feltűnt, hogy A.S. igazi turistaváros, na persze turista árakkal (naná, hogy pú!). Nagy felfedezésünk: akin van kalap, az mind turista, akin nincs, az ausztrál (nagyjából!). Ugyanis mindenütt, minden boltban kínálják a legkülönfélébb anyagban, színben kapható ausztrál kalapokat. És milyen a turista? Persze, hogy nem akar hazamenni igazi ausztrál kalap nélkül :o) :o).

Véletlenül fedeztünk fel egy aborigin művészeti galériát, egyből benyomultunk. Mi tagadás, nem sokat tudtam eddig az ausztrál bennszülöttek művészetéről. Igy aztán tátott szájjal nézem a gyönyörűszép dolgokat: festményeket, fából-kőből faragott szobrokat láttunk. Minden alkotás mellett ott a készítője képe, élete. Na persze az árak is gyönyörűszépek, bár lehet hogy csak első ránézésre, végülis nem értek hozzá, abszolute járatlan vagyok a galériák világában.  

Az aboriginek többnyire pontfestéssel dolgoznak. El lehet képzelni mennyi munkával járhat, hisz akár csak egy normál méretű csempére mennyi pont fér?? És itt többméterszer többméteres képeket látok. Elképzelni sem tudom, mennyi időbe telhetett elkészíteni!! Ráadásul ezek a képek nem egy színből, hanem sok esetben valóságos színorgiából állnak. Hogyan tudta megkomponálni az alkotója egyáltalán? Vagy csak úgy cserélgette a színes festékbe mártott ecseteket és véletlenül egy nézhető, befogadható kép lett belőle? Mostmár sosem fogom megtudni. Az viszont biztos, hogy nem semmi képzelőerő, kitartás kell egy ilyen kép elkészítéséhez. TETSZIK! NAGYON!  

Egyébként a bennszülöttek pontfestéssel jeleznek egymásnak a bush-ban is, kövekre (idefeléjövet láttam ilyeneket). Egész történeteket mesélnek el úgy, hogy első ránézésre szép színes pöttyhalmazt látunk, és csak alaposabb, hosszabb nézegetés után jut el az agyig a látvány értelme, főleg azért, mert leginkább fogalmakat tudnak ilyen módon ‘lepöttyözni’. Fantasztikus! Elég sokáig kell nézegetni egy-egy képet, mig saccperkábé rájön az ember lánya, hogy mit lát, és az külün történet, hogy európai ésszel megértem-e.

Volt olyan kép sorozat, ahol sikerült. 6 db, nagyobbacska csempére festették egy kislány történetét: boldog lánykaként élt, megismerte a Nagy Ő-t, feleségül ment hozzá, terhes lett, kínnal-keservvel megszülte gyermekét, mostmár hárman élnek boldogan!!! Mindezt 6 csempén elzenélve!!!!! Nagyon büszke voltam magamra.

Az én szememnek nagyon erdekes minden bolt. Talán csak azért mert épp itt bóklászok bennük. Kedvencem az a tulajdonképpen camping-bolt, ahol a környék bejárására alkalmas felszerelést (fuszeklitól a sátoron keresztül a szúnyoghálós kalapig) árulják.

Egy aborigin turista boltban a pulton óriási, legalább 60 cm-hosszú fekete macska. Elkezdtem keresni rajta az árcédulát: vajon mennyiért adják ezt a nagyon élethűre sikerült játékot? Megállt bennem az ütő, mert a ‘játék’ farka elkezdett csapdosni. Lehet, hogy csikiztem árcédula keresgélés közben!!! Majd frászt kaptam, amikor a fejét megemelve durcásan nézett rám! Szent Habakukk! ekkora jószágot nálunk csak az állatkertben látni, és azt fekete párducnak hívják!!!! Elnézést kértem a cicótól, amiért megzavartam a sziesztáját (de miért a pulton???), és kilábujjhegyeztem a boltból. Csak kinn kapott el, de akkor nagyon a röhögés.

A sétálóutca egyik szép ékszerüzlete előtt egy nagyobbacska ládában fehéres kövek vannak mellé  készített vizes kancsóval és egy táblával, miszerint amit itt `bányászol` a tied lehet. Ugyanis biztosan olyan kövek (is) vannak benne, amikben van opál. A víz azért kell, mert az opál igazi fényét, színét akkor lehet látni, ha vizes a kő. Ez nagyon tetszett, de bányászás helyett bementünk körülnézni a boltba. Az első amit megláttunk egy opál bányász (munka közben készült) felnagyított képe volt, Ezt a képet az Alice Springs-ről kiadott információs füzetecskében is láttunk már (ezzel reklámozva a boltot). Elénk jött egy őszes úr, üdvözölt bennünket, megkérdezte milyen nyelven beszélünk. Amikor elmondtuk, hogy Európából, Magyarországról jöttünk, odavezetett egy óriási világtérképhez, ami rengeteg színes gombostűvel volt ‘díszítve’, minden vendége tiszteletére, aki a világ bármely csücskéből bekeveredik a boltjába. Európa úgy ki volt `pöttyözve`, hogy szinte nem is látszott. Egy másik nagy fal egyik részét azon világhirességek dedikált fotói borították, akik jártak (és nyilván vásároltak) nála. A fal fennmarató részére a szép nagy családjáról készült fotók kerültek. Mesélt az opálról, arról, hogy hogyan bányaszták. Ekkor rámutatott a nagy fotóra és elmondta, hogy a kép 50 évvel ezelőtt készült róla. Elmesélte, hogy melyik opál mitől értékes, vagy értéktelen. Még Ilonkának is tudott érdekességekkel szolgálni, pedig I. hosszú éveket töltött Coober Pedyben, és sokat foglalkozot az opállal. 

Ezzel további szép nyaralást kivánt Ausztráliában, elköszönt és rábízott bennünket egy folyton szipákoló fiatalemberre, aki különféle opálokat mutatott. Nagyon érdekes volt, tetszett, bár a kezem folyton a zsebem felé indult, hogy felkínáljak egy zsepit a srácnak!!! Az is tetszett, hogy ez az úr ennyi időt szánt messziről érkezett nézelődőkre, annak ellenére, hogy szerintem kapásból látszott rajtunk, hogy mi aztán nem leszünk nála törzsvásárlók :o). Meg kell mondanom, ért az öregúr a reklámhoz is :o). Remélem azóta a srác is megtalálta és használta is a zsepijét :o).

Legyen már egy negativ élményem is: egész Ausztráliában  egyedül itt kellett fizetni a WC-ért egy áruházban! Ez önmagában nem baj. A baj az volt, hogy egy pohos 70-en felüli bácsika volt a WC-s néni, aki korát meghazudtoló fürgeséggel nyargalt utánam a WC-be az 50 centért, hisz nem értettem siettemben, hogy mi a manót magyaráz nekem. Mindenesetre vígjátéki helyzet: én elöl nyargalok WC iránt, utánam lobogó CSOKORNYAKKENTŐBEN!!! egy 70-es úr! Még jó, hogy megvárta amíg elintézem ügyem-bajom, és aztán kérte a manit.  Megsértődtem!:o)!:o)!!

Vettünk kínai kaját, ami nem annyira szép, mint amennyire finom volt (valamibe mártott disznóhús valamivel leöntve). Visszakavartunk a motelbe, gyors átöltözés, és irány az áhított pálmafás swimming pool. Nagyon jópofán van kialakitva. Eleve körbekeritve, oda csak fürdőruciban-papucsban-törölközősen-köntösösen lehetett bemenni. Nem egy nagy medencét csináltak, hanem kialakítottak egy műszigetecskét, ahol műfűvön mászkálhattunk, de igazi, dézsás palmák alatt hűsölhettünk. Sok napozószék, szóval jut minden érdeklődőnek. A szigetecskét körbe lehetett úszkálni: egyik részén mélyviz, a másik részén hason csúszkáltunk. Kb. 24 fokos lehetett a vize, és sós. Este -bár az úszkálástól elfáradtunk- sokáig kátyáztunk, na meg amúgy tinisen jókat vihorásztunk. Szép nap volt a mai, főleg, hogy haza is tudtunk üzenni.